7. hét – Öröm, érzékiség, szexualitás

Érzékiség, érzékelés

Amikor a The Butt Project elindult, a csípő és a farizmok felől közelítettünk a testünkhöz. Megvizsgáltuk az izmok felépítését, az erőfejlesztést, a stabilitást, majd a mobilitás és a mozgásszabadság kérdéseit. A következő állomáson a gyökerek, a biztonság és a megtartó erőforrások kerültek előtérbe. Most egy érzékenyebb, intimebb nézőpontból nézünk rá erre a területre. Megpróbáljuk megérteni a medence kapcsolatát az érzékiséggel, a szexualitással és a vággyal. A fenék, a csípő és a medence természetesen nem a női érzékiség egyetlen helyszíne. A szexualitás az egész ember tapasztalata, amelyben a test, az agy, az érzelmek és a környezet egyszerre vesznek részt. A medencénk mégis különösen gazdag találkozási pontja a mozgásnak, az érzékelésnek és a szexuális működésnek. Éppen ezért érdemes az esztétikai szempontokon túl is felfedeznünk.

Az érzékiség szó hallatán sokaknak a csábítás, a vonzerő vagy a szexuális kisugárzás jut eszébe. Pedig az érzékiség sokkal tágabb fogalom. Ahhoz a képességünkhöz kapcsolódik, hogy érzékszerveinken keresztül kapcsolatba lépjünk a világgal, és észrevegyük, hogyan hatnak ránk a tapasztalataink. Egy finom íz, egy kellemes illat, a meleg víz érintése, egy dallam, egy felszabadult tánc vagy a talaj érzékelése a mezítelen lábunk alatt mind hordozhat érzéki/érzékszervi örömöt. Ezekben a tapasztalatokban közös, hogy figyelmünket a közvetlen testi élmény felé fordítjuk. Érzékeljük a világot, és észrevesszük, hogyan hat ránk. Bizonyos élmények kellemesek, mások semlegesek, megint mások kellemetlenek. Az érzékiség része annak felismerése is, hogy mi esik jól nekünk, milyen ingerekre vágyunk, melyekből szeretnénk többet, és mire mondanánk nemet, hol vannak a határaink.

A hétköznapokban gyakran úgy élünk, hogy a testünk folyamatosan érzékel, a figyelmünk azonban egészen máshol jár. Reggel a kávé mellett üzeneteket olvasunk, ebéd közben dolgozunk, zuhanyzáskor a másnapi feladatokat tervezzük. A mozgás során is könnyen az eredményre figyelünk. Hány ismétlést végeztünk, mennyi kalóriát használtunk fel, milyen változást szeretnénk látni a tükörben. Mindeközben elsikkadhat a mozdulat közvetlen élménye. Milyen érzés, amikor erőt fejt ki a lábunk? Hogyan változik a légzésünk? Melyik irányban kényelmes a csípő mozgása? Mit érzünk, amikor egy mozdulat lassan, könnyedén sikerül? Ezek a kérdések segíthetnek visszafordítani a figyelmünket az élmény felé. Az érzékelés szorosan összefügg a mindfulness területével. A szexuális értelemben vett érzékiség is nagy mértékben azon múlik, hogy mennyire vagy képes kapcsolódni a testedhez, az érzékszerveidhez, a pillanat élményéhez, a jelen valóságához, mennyire tudod befogadni a másik testét-lelkét. Vagy a saját teljességedet mindenestől, ha éppen magaddal kapcsolódsz.

A testi érzékelésnek több rétege van. A külvilágból érkező ingereket a tapintás, a látás, a hallás, az ízlelés és a szaglás, vagyis az érzékszervek közvetítik. A propriocepció segítségével érzékeljük a testünk helyzetét és mozgását a térben. Az interocepció a szervezet belső állapotairól érkező információk feldolgozását foglalja magában. Ide tartoznak például a légzéshez, a keringéshez, az éhséghez, a teltséghez vagy a belső feszültséghez kapcsolódó jelzések, a fájdalom vagy éppen a bennünk felébredő vágy érzékelése. A tudatos interoceptív figyelem segíthet felismerni az igényeinket, szükségleteinket is, emiatt a fejlesztése különösen fontos annak, aki folyamatosan hajt, pörög, kiszolgál, teljesít, a környezetét pásztázza, hogy milyen igényt elégítsen ki, de a saját szükségleteihez nem tud kapcsolódni. Nem veszi észre, hogy kifárad, szomjas, töltésre, gondoskodásra vágyik, így könnyen kizsigereli magát.

Az öröm és a vágy idegrendszeri és hormonális háttere

Az öröm nem egyszerűen egy inger tulajdonsága, hanem a szervezetünk állapotából, az agyi feldolgozásból és a környezetünkből születő élmény. Ugyanaz az étel különösen finom lehet, amikor éhesek vagyunk, és jóval kevésbé vonzó, amikor már jóllaktunk. Egy érintés kellemes lehet egy nyugodt pillanatban, de zavaró, amikor fáj valamink vagy túlterheltek vagyunk. A körülmények és a jelentések legalább olyan fontosak, mint maga az inger. A szexualitásban ez különösen nyilvánvaló, nincs olyan érintés vagy helyzet, amely minden nő számára, minden élethelyzetben ugyanazt jelentené.

Az agy jutalmazási rendszerei fontos szerepet játszanak a motivációban, az örömszerzésben és a tanulásban. A dopaminról sokszor úgy beszélünk, mint az öröm hormonjáról, pedig valójában olyan idegi jelátvivő anyag (neurotranszmitter), amely különösen jelentős a motiváció, a jutalom előrejelzése és a tanult ingerek vonzereje szempontjából.

A kutatások megkülönböztetik a valamire irányuló motivált vágyakozást (wanting) és magát a kellemes élményt (liking). Ezek kapcsolódnak egymáshoz, de nem azonosak. Nagyon vágyhatunk valamire (vagy valakire), amit végül kevésbé élvezünk, és egy váratlan, egyszerű tapasztalat is okozhat mély elégedettséget. A wanting élményben főleg a dopamin, a liking élményben az endogén opioid és endokannabinoid-rendszerek részt vesznek. Az endorfin például egy endogén opioid anyag. A „belső termelésű” (endogén) és a „morfin” (opioid fájdalomcsillapító) szavak összetételéből származik. Az endorfint bár boldogsághormonnak nevezzük, sokszor nem kellemes élmény hatására, hanem éppen fájdalomra, stresszre vagy fizikai stresszre (edzés) kapcsol be és eláraszt minket a maga fájdalomcsillapító és eufórikus élményével.

A szexuális vágy és az orgazmus hátterében tehát több idegrendszeri és hormonális rendszer összehangolt működése áll. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a dopamin a vágyhoz, az opioid rendszer az élvezethez, az oxitocin a kapcsolódás élményéhez, az endokannabinoid rendszer a jutalmazó, lazító testi élményhez kapcsolódik, a prolaktin pedig az orgazmus utáni teljesség, kielégültség, ellazultság állapothoz köthető.

Ami az egészben csodás, hogy a saját testünkkel átélt szexuális öröm is teljes értékű neurobiológiai jutalmazó élmény. Bár az oxitocint „társas hormonként” szokás emlegetni, vizsgálatok bizonyítják, hogy az oxitocin és fent említett társai önkielégítés során is bekapcsolódnak. A társas kapcsolatban több általános oxitocin-élményünk lehet a spontán kapcsolódás, ölelés, szeretgetés, közös étkezés, stb. lehetősége miatt, de a szexuális élmény egyedül is csodás hormonkoktéllal ajándékoz meg minket.

A klasszikus szexuális válaszmodellek gyakran lineáris folyamatként mutatják be a szexualitást: vágy-izgalom-orgazmus-megnyugvás. A szexuális motiváció viszont, főleg a nőknél ennél összetettebben működik. A vágyunk nem mindig spontán, hanem sokszor reaktív vágy, vagyis ingerlés hatására épül fel. Ez persze férfiaknál is jelen van, főleg egy tartósabb kapcsolatban vagy az életkor előrehaladtával.

A női szexuális anatómia és a medencefenék

A Butt Project szempontjából különösen jelentős a medencefenék. Ez az izom- és kötőszövetes rendszer alulról támogatja a kismedence szerveit, szerepet játszik a vizelet- és székletürítés szabályozásában, a törzsműködésben és a szexualitásban.

A női medencefenék egy több rétegből álló, összetett izomrendszer. Néhány izmot említenék a teljesség igénye nélkül.

• A végbélemelő izom (levator ani) széles lemezként köti össze a szeméremcsontot, az ülőcsontot és a farkcsontot. Ez az izom valódi függőágyként működik: alulról tartja a méhet, a húgyhólyagot és a belet.
• A medence elülső részén található a haránt gátizom (transversus perinei profundus) vízszintesen kifeszülve stabilizálja a medence elülső szakaszát.
• A húgycsőzáró izom gyűrűszerűen fonódik a húgycső köré, és akaratlagos összehúzódásával közvetlenül megakadályozza a vizelet elfolyását.
• A hüvelybemenet és a végbélnyílás körül egy nyolcashoz hasonló formát rajzolnak ki az izmok. A nyolcas elülső hurkát főként a bulbospongiosus adja. Ez a hüvelybemenet két oldalán fut, a vestibulum körül, amely a hüvelynyílást körülvevő vérbő, erektilis terület. Ez egy harántcsíkolt izom, amelynek összehúzódásakor szűkül a hüvelybemenet. A nyolcas hátsó hurkát a külső végbélzáró izom, a sphincter ani externus alkotja, amely szintén egy harántcsíkolt, akaratlagosan is aktiválható izom, ezzel tudjuk szabályozni a székletet és a gázokat. A két rész között nagyon fontos találkozási pont a gátközpont. Több medencefenék- és gátizom tapadási pontja.

A medencefenék egészséges működését nem az állandó megfeszítés jelenti. Szükség van megfelelő erőre, állóképességre, koordinációra és ellazulási képességre is. A túlzottan magas nyugalmi izomtónus vagy a nehezen ellazítható medencefenék fájdalommal, kellemetlen behatolással vagy más kismedencei panaszokkal társulhat.

Nyugodt belégzés során a rekeszizom lefelé mozdul, a hasűri nyomás nő, a hasfal finoman tágul, a medencefenék pedig lefelé mozdul és enyhén megnyúlik, aktivitása általában csökken. Kilégzéskor a rekeszizom visszaemelkedik, a hasűri nyomás csökken, a medencefenék pedig rugalmasan felfelé tér vissza, miközben izomaktivitása általában nő.

A női szexuális működés megértéséhez fontos az anatómiai pontosság. A vulva a külső női nemi szervek összefoglaló neve (szeméremdomb, nagyajak, kisajak, csikló látható része, hüvelybemenet, húgycsőnyílás), míg a vagina a hüvelybemenettől a méhnyakig húzódik. A hüvely nem egy fix cső, hanem egy rendkívül adaptív, dinamikus szerv. Fibromuszkuláris fala van, simaizom és rostos, rugalmas kötőszövet alkotja. Simaizom, vagyis akaratlagosan tehát nem megfeszíthető, de a hüvelyt körülvevő medencefenék, gát környéke, hüvely záróizom igen, hiszen ezek harántcsíkolt izmok.

Hogy milyen laza vagy tónusos a hüvely, azt meghatározza az anatómiánk, a hüvelyfal kötőszöveti tulajdonságai, illetve a simaizomnak is van egy tónusa. A medencefenék torna, a szex, az orgazmus gyönyörűen erősítik a hüvely záróizmát, a medencefenék izmokat, amelyek közvetve összeszűkítik és felfelé emelik a hüvelycsatornát.

A csiklónak igen gazdag érző beidegzése van. Sokáig azt gondolták, hogy a csikló csak annyi, amennyi látszik belőle, de valójában egy 9-11 centiméter hosszú, fordított Y alakú szerv, amelynek csupán a külső, borsó nagyságú makkja látható, miközben belső szárai és duzzadótestei mélyen körülölelik a hüvelybemenetet.

Az orgazmus anatómiája

Az orgazmus az emberi szexuális válasz egyik legérdekesebb, ugyanakkor még mindig nem minden részletében megértett jelensége. Összetett idegrendszeri eseményről van szó. A gerincvelőben működő reflexes folyamatok mellett az agy több területe is részt vesz a szexuális ingerek feldolgozásában és az orgazmus kialakulásában.

Orgazmus szempontjából a csikló, a hüvely és a méhszáj ingerlése eltérő idegrendszeri választ vált ki, mert az ingereket teljesen különböző idegpályák szállítják az agyba, ahol azok különálló területeket aktiválnak.

• A csikló stimulációját a nervus pudendus (szeméremideg) közvetíti, amely szomatikus idegként tűéles, intenzív tapintási érzetet biztosít.
• Ezzel szemben a hüvely falából a nervus pelvicus (medencei ideg) szállítja a mélyebb, nyomásra és feszülésre reagáló zónák jeleit.
• A méhszáj és a méhnyak ingerlését a hypogastricus ideg mellett a gerincvelőt teljesen megkerülő nervus vagus (bolygóideg) juttatja el közvetlenül az agytörzsbe, ami egy sajátos, zsigeri és mély szexuális választ eredményez. Ez intenzíven aktiválja az agy érzelmi és limbikus központjait (például az amygdalát és a hipotalamuszt). A nők talán emiatt is a cervikális orgazmust gyakran „egész testes”, transzszerű vagy meditatív élményként írják le. Nem korlátozódik a genitáliákra, mély, belső melegséggel, az időérzék elvesztésével, sőt, akár katartikus érzelmi felszabadulással (sírással vagy nevetéssel) is együtt járhat.

Vágyunk tényezői

A szexualitásban szükség van szimpatikus és paraszimpatikus működésre is. Plusz nyilván az autonóm idegrendszer mellett a szomatikus idegrendszer is nagy szerepet kap. A paraszimpatikus működés intézi a nemi szervek vérbőségét és, hogy bele tudj lazulni az élménybe, míg a szimpatikus aktivitás kell az izgalomhoz, szexuális reakciókhoz, aktivitáshoz, az orgazmushoz. A szimpatikus aktiváció tehát fontos, de állandósult stressz mellett nehezebb lehet a szexuális ingerekre és a közvetlen testi élményre figyelni.

A krónikus stressz során a HPA-tengely (hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely) aktiválódik, a kortizolszint megemelkedik, és a figyelmed beszűkül. A kutatások ezt kognitív elterelődésnek nevezik. A tested érzékeli az érintést, de a tudatod a megoldandó feladatokon pörög. A szexuális izgalomhoz idegrendszeri rugalmasságra van szükség. A láthatatlan a mentális teher folyamatos készenlétben tartja az agyadat. Amíg nem kapsz teret a valódi regenerációra, amíg a szex egy újabb pipálandó feladattá válik a listádon, a vágy nem tud megszületni. Erre tökéletes megoldás, ha mindfulness gyakorlatokkal, sporttal, metime-mal át tudsz hangolódni a mindennapi pörgés után egy belső fókuszra. Az is jó, ha a pároddal egy esti kutyasétáltatásra mentek együtt és ez is segíti az idegrenszer áthangolódását.

Beszéltünk már az energia-tartályokról… Ha az energiádat folyton csak más területekbe töltöd, akkor a párkapcsolat-szexualitás tartályába már nem jut. A szexuális energia is csak az energia egyik megnyilvánulási formája. Ha nincs energiád általánosságban véve, akkor szexuális energiád sem lesz.

Az úgynevezett kettős kontroll modellje szerint a szexuális válaszunkat két, egymással párhuzamosan működő rendszer alakítja. Az egyik a serkentő rendszer, vagyis a „gázpedál”, amelyet erotikus ingerek, vonzalom, kellemes hangulat, testi közelség és a biztonság élménye aktiválhat. A másik a gátló rendszer, a „fék”, amelyet stressz, fáradtság, fájdalom, szorongás, megfelelési kényszer vagy túlzott mentális terhelés erősíthet. A szexuális vágy csökkenése ezért sokszor nem azt jelenti, hogy nincs bennünk elég gáz, hanem azt, hogy közben túl erősen működik a fék. Ilyenkor hiába próbáljuk újabb ingerekkel fokozni az izgalmat, a szervezet nehezebben tud ráhangolódni a szexualitásra. Sok esetben ezért előbb a gátló tényezők csökkentésére, több pihenésre, biztonságra és kisebb teljesítménykényszerre van szükség ahhoz, hogy a vágy újra könnyebben megjelenhessen. Ha az életedben állandó feszültség, aggodalom van jelen, akkor nagyon nehéz ezt kikapcsolni és a testérzetekre figyelni, odaadónak és befogadónak lenni.

A menstruációs ciklusunk is befolyásolhatja a vágyunkat. Egyes nők az ovuláció körül élnek át fokozott szexuális érdeklődést, mások a menstruáció előtt vagy egészen más időszakban. Vannak olyanok is, akik nem tapasztalnak egyértelmű ciklusfüggő változást.

Ezek itt mind testi, hormonális és idegrendszeri tényezők, de a szexualitásunkat és egyáltalán a libidónkat érzelmi szempontok, az önmagunkhoz és a partnerünkhöz fűződő viszony is meghatározza. Az emberi vágy és az érzékiség egyik legmélyebb dimenziója a kapcsolódásban bontakozik ki. Annyira mélyen tudsz kapcsolódni a párodhoz, amennyire mélyen megengeded magadnak a magaddal való kapcsolódást. Az, ahogyan egy intim helyzetben jelen vagy, szoros összefüggésben áll azzal, hogyan viszonyulsz a bizalomhoz, a biztonsághoz, a saját határaidhoz és a sebezhetőség felvállalásához.

A sebezhetőség a bizonytalanság, a kockázat és az érzelmi kitárulkozás megélésének képessége. A szexualitás pedig az emberi létezés legsebezhetőbb területeinek egyike. Amikor intim kapcsolatba lépsz valakivel, lemezteleníted nemcsak a fizikai testedet, hanem a vágyaidat, a fantáziáidat, az igényeidet és az esetletes bizonytalanságaidat is. Megmutatod magad olyannak, amilyen vagy, abban a reményben, hogy a másik elfogad és befogad. Az erotika és a vágy nem a tökéletességből születik, hanem a jelenlétből és a bátorságból, hogy merj láthatóvá válni a másik számára.

A női testet gyakran úgy tanuljuk meg látni, mintha elsősorban külső értékelés tárgya volna. Milyen a derekunk, mennyire kerek a fenekünk, látszik-e a hasunk, elég fiatalos-e a bőrünk? A megjelenésünkkel való törődés lehet öröm és önkifejezés is, de ha a figyelmünk jelentős részét a folyamatos ellenőrzés köti le, a közvetlen testi tapasztalat háttérbe szorulhat. Az önmagunkra irányuló külső nézőpont az öntárgyiasítás. A jelenség összefügghet a testszégyennel és azzal, hogy intim helyzetekben nehezebben tudunk az érzéseinkre figyelni. A szexuálpszichológiában spectatoringnek nevezik azt a fajta teljesítményközpontú önmegfigyelést, amikor az ember a szexuális helyzetben szinte kívülről nézi önmagát. Vajon elég vonzó? Megfelelően reagál? Mikor lesz orgazmusa? Mit gondol a partnere? Ezek a kérdések fokozhatják a szorongást, és elvonhatják a figyelmet az érzéki tapasztalatról. Másfajta figyelmet jelent kíváncsian érzékelni egy érintés minőségét, a légzés változását vagy a kellemes és kellemetlen ingerek közötti különbséget. A tudatos jelenlét nem teljesítmény ellenőrzés, hanem egy ítéletmentes megfigyelés, érzékelés. Annak a befogadása, átélése, ami van.

A tested értéke messze túlmutat azon, ahogyan a tükörben kinéz. A tested az az otthon, amin keresztül megtapasztalod a világot, a mozgást, az ölelést és a saját életedet. Nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy örömöt érezz benne.

A női vágy szabadságát különösen fontosnak tartom. Történelmileg és kulturálisan sok elvárás kapcsolódott a női testhez és szexualitáshoz. A mai üzenetek között is találhatunk ellentmondásokat: legyünk vonzók, de ne túl kihívók; szexuálisan nyitottak, de mindig feleljünk meg az elvárásoknak; maradjunk fiatalosak, miközben a testünk természetes módon változik.

A női érzékiség szabadsága ott kezdődik, hogy nem azt kérdezem, mennyire vagyok kívánatos, hanem azt, hogy én mire vágyom. Ez nem jelenti, hogy mások vonzalma vagy öröme ne számítana. A saját tapasztalataink és szükségleteink egyenrangúságát jelenti. Jogunk van felismerni, milyen érintések kellemesek, hol vannak a határaink, és mikor szeretnénk vagy nem szeretnénk intimitást. A saját vágyak felismerése nem kizárólag szexuális kérdés. Kapcsolódhat ahhoz is, hogyan bánunk a szükségleteinkkel a mindennapokban. Megengedjük-e a pihenést, amikor fáradtak vagyunk? Képesek vagyunk-e pusztán azért csinálni valamit, mert örömöt ad? Tudunk-e nemet mondani egy újabb feladatra? Az önismeret fontos része lehet megkülönböztetni a belső kíváncsiságot a külső megfelelési kényszertől.

A Butt Projectben mindez különösen személyes jelentést kaphat. A farizmainkat erősíthetjük esztétikai célból, örülhetünk a formásabb testnek, és mégis megtanulhatjuk más szemmel is értékelni ezt a területet. A medence a testünk mozgásának és érzékelésének összetett területe. A test elfogadása nem jelenti a fejlődési célokról való lemondást. Lehetünk kíváncsiak a változásra anélkül, hogy a jelenlegi testünket értéktelennek tartanánk. Az öröm megélése nem várhat addig, amíg elérünk egy elképzelt alakot vagy testsúlyt.

Svádhisthána – Az Áramlás Jógikus Szimbolikája

A jóga hagyományos finomtesti rendszereiben a medence és az alhas területéhez a Svádhisthána, vagyis a szakrális csakra kapcsolódik. A Svádhisthánához a víz elemét, az áramlást, az érzékiséget és a kreativitást társítják. Narancssárga színnel jelenítik meg, bídzsa mantrája a VAM.

A víz elemének szimbolikája a gyakorlás hangulatát is gazdagíthatja. A lassú csípőkörzések, a gerinc hullámai, a spirális mozdulatok és a ritmikus testsúlyáthelyezések megidézhetik a folyékonyság érzetét. Egy intuitív jellegű, szabad táncban egy nő csodásan felfedezheti eredendő, legzsigeribb lényét, érzékiségét, szexualitását.

A gyökerek megtartanak, a víz mozgásba hoz. A Muladhara és a Svádhisthána szimbolikája szépen összefoglalhatja, amit a testünkről tanultunk: szükségünk van biztos alapokra és a változáshoz való alkalmazkodás képességére is. Lehetünk erősek és finomak, stabilak és mozgékonyak, fegyelmezettek és játékosak. A testünkkel való kapcsolatunkban helye lehet a fejlődés örömének és a pihenésnek, a tudatos edzésnek és a szabad, céltalan táncnak egyaránt. A testünk értéke túlmutat azon, ahogyan kinéz. Ezen keresztül tapasztaljuk meg az életünket, és ebben születhetnek meg azok az apró vagy egészen mély örömök is, amelyek miatt érdemes igazán jelen lennünk.

Örömkészség fejlesztése

Az öröm természetének sajátossága, hogy bizonyos élmények értéke éppen abban rejlik, hogy önmagukban jólesnek. Cél nélkül, mélyebb értelem nélkül, egyszerűen jólesik csinálni, megélni.

Egy tánc, amelynek nincs koreográfiája. Egy séta, amelynek nincs konkrét célállomása. Egy érintés, amelynek nem kell sehova vezetnie. Egy mozdulat, amelyet azért végzünk, mert szeretjük, ahogyan közben a testünkben érezzük magunkat. Ezek a tapasztalatok emlékeztethetnek arra, hogy az életünk minősége nem mérhető kizárólag az elért eredményeinkben.

Az életünk során természetesen haladunk egy irányban az értékrendünk mentén. Kitűzünk célokat, megvalósítunk, tanulunk, komfortzónát lépünk át, fejlődünk. Ez a tudatos, értékközpontú élet és ezzel nincs baj. Akkor van baj, ha közben elfelejtünk örülni, nevetni, flow-ban lenni, élvezni, táncolni, megállni és jelen lenni, átélni, megélni. Ez lesz a fűszer, az íz az életünkben.

Az érzékiség fejlesztését én elsősorban a figyelem és az önismeret gyakorlásaként értelmezem. Annak felfedezéseként, hogy mely tapasztalatok adnak örömöt, milyen körülmények között tudjuk azokat befogadni, és hogyan ismerhetjük fel egyre pontosabban a saját szükségleteinket. A mozgás ebben különösen sok lehetőséget kínál. Gondoljunk egy finoman áramló jógagyakorlásra, amikor a légzés ritmusához igazítjuk a mozdulatainkat. Vagy egy felszabadult táncra, amikor nem kell követnünk semmilyen előre meghatározott koreográfiát. Az ilyen helyzetekben megfigyelhetjük a mozgás minőségét, az izmaink munkáját, a súlypontunk változását, a légzésünket és az érzelmeinket.

Ugyanezt a figyelmet az élet más területeire is átvihetjük. Egy kellemes illat tudatos észlelésére, az étkezés élvezetére, a természetben töltött időre, egy szeretetteljes ölelésre vagy a csend megélésére. A lényeg a kíváncsiság. Annak lehetősége, hogy megismerjük saját érzékszervi világunkat, és megtanuljuk tiszteletben tartani annak egyéni sajátosságait.

Érdemes arra figyelnünk, hogy a napjainkban mennyi időt töltünk az újabb ingerek keresésével, és mennyit azoknak az élményeknek a tényleges megélésével, amelyeket már megtaláltunk. Gondolok itt a social media adta olcsó dopaminra, vagy a pornózásra, az alkoholra, bármi olyan szokásra, aminek célja egy űrt betölteni vagy valami fájdalmat eltompítani bennünk. Tompítás helyett a mindfulness érzékisége segít tűélesen megélni élményeket, testérzeteket. Talán pont ezt próbáljuk megtalálni a függőségeinkben, rossz szokásainkban… épp a tiszta, éles jelenlét és érzékelést hiánya és az önmagunkkal való kapcsolat elvesztése okozza bennünk az űrt. A jó az, hogy egy kis tudatossággal ez bármikor visszafordítható.

Ajándékozd meg magad a jelen pillanat megélésével, az érzéki élet lehetőségével.