Maszkulin világot élünk. A modern munkakultúra alapvetően egy lineáris, kompetitív modellre épül. „Tűzz ki célt, fókuszálj, küzdj meg érte, érj el eredményt, majd jöhet is a következő cél!” Ez a modell a folyamatos készenlét állapotában tartja az idegrendszert, mintha az íj folyamatosan meg lenne feszítve kilövésre készen. A férfiak erre vannak huzalozva, de a nőknél ez a fajta állandó céltudatosság egy ponton túl kontraproduktívvá válik.

Biológiai értelemben itt a HPA-tengely (hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely) krónikus túlműködéséről beszélünk. Amikor egy nő folyamatosan a megoldó, teljesítő üzemmódban van, a szervezete azt tartós stresszként éli meg. A magas kortizolszint felborítja a ciklust, rontja az alvásminőséget és blokkolja az agy kreatív központjait.

Az áramlás és az öröm megélése nem a céloktól való eltávolodás, nem a hatékonyság elvesztése, hanem egyfajta „töltőállomás”, amely stabilan tartja az idegrendszert, fenntarthatóvá teszi a kognitív és fizikai teljesítményt és élvezhetővé az életet.

1.  A FLOW ÉLMÉNY (NEURO)KÉMIÁJA

A flow állapotát először Csíkszentmihályi Mihály magyar származású pszichológus írta le az 1970-es években, mint „tökéletes élményt”. Csíkszentmihályi Mihály (1934–2021) világhírű magyar-amerikai pszichológus, a pozitív pszichológia egyik atyja. Kutatásai arra irányultak, hogy mi teszi az életet érdemessé. Megállapította, hogy a boldogság nem véletlen kérdése, hanem a belső élmények kontrollálásával érhető el. A Flow lényege az önátadás. Az az állapot, amikor fókuszban vagyunk, feloldódunk egy tevékenységben, megszűnik az időérzékelésünk és az egónk kritikus hangja. A jelen pillanat örökkévalónak tűnik, elveszítjük az időérzékelésünket. Folyamatos jelenben vagyunk.  Az Én-tudat megszűnik, feloldódik az egó.

Mi kell a flow-hoz?

  • A feladat nem lehet se túl könnyű (unalom), se túl nehéz (szorongás); éppen a képességeid határán mozog.
  • Fókusz. A tudat teljes összpontosítása az adott tevékenységre.
  • A tevékenységet önmagáért végzed, nem külső jutalomért.
  • Munka, sport, hobby, alkotás is flow-élményt hozhat

Mi történik ilyenkor az agyban?

A flow során az „Én” (az ego) és a kételyek megszűnnek. A cselekvés és a tudatosság összeolvad. Kulcsfontosságú fogalom a tranziens hipofrontalitás (prefrontális kéreg időszakos alulműködése). Ez azt jelenti, hogy a flow-élmény alatt a prefrontális kéreg, amely a tervezésért, az önkontrollért és a folytonos agyalásért felelős, ideiglenesen visszavesz az aktivitásából. Ez a „csendesedés” teszi lehetővé, hogy a merev struktúrák helyét átvegye a kreativitás. Az agy tehát az erőforrásait átcsoportosítja a magasabb rendű kognitív funkcióktól a mozgásos (motoros) és szenzoros (érzékszervi) területek felé. Flow állapotban a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer kombinált, egyensúlyi működése (úgynevezett koaktivációja) figyelhető meg.

A flow egy komoly neurokémiai koktél. Nézd meg, micsoda hormonok, neurotranszmitterek szabadulnak fel, amikor átéled!

  1. Dopamin: Segíti a fókusz, a motivációt, az elmélyült munkát. A szokásépítés folyamatának fontos résztvevője: jel-rutin-jutalom (dopamin-elvárás).
  2. Anandamid: A szanszkrit „ananda”, azaz boldogság szóból származik ez a neurotranszmitter, amely csökkenti a félelemérzetet, fokozza a kreativitást és javítja a hangulatot.
  3. Oxitocin: Különösen társas flow-állapotokban (futás, sportrendezvények, buli, tánc, szerelmeskedés, stb.) szabadul fel, hozzájárul a kötődés, kapcsolódás és bizalom kialakulásához.
  4. Endorfinok: Természetes fájdalomcsillapítók, amelyek eufórikus érzést és kellemes testi közérzetet okoznak, elnyomva a fizikai kényelmetlenséget. Ezért tudsz flow-ban olyan sokáig egy tevékenységet végezni. Észre sem veszed, hogy órák óta nem ettél, nem ittál.
  5. Szerotonin: A flow állapot után szabadul fel, és a „flow utáni ragyogásért” felelős, ami elégedettséget és boldogságot eredményez.

Míg a maszkulin fókusz gyakran pontszerű, a női figyelem diffúz. Ahhoz, hogy egy nő belépjen az áramlásba, az idegrendszerének meg kell kapnia azt a biológiai jelzést, hogy biztonságban van, nem kell monitoroznia a környezetet.

Most nézzük meg, hogy játékon, játékosságon keresztül hogyan érhető el a biztonságérzet!

2. JÁTÉK, MINT IDEGRENDSZERI ÖNSZABÁLYOZÁS

A játéknak ugyan nincs közvetlen létfenntartó funkciója, így evolúciósan fölöslegesnek tűnhet, azonban fontos szerepe van az aktivációs szintünk szabályozásban.

A feszült és oldott állapot közötti optimális élményünket igyekszünk beállítani, amikor játszunk. Legyen az foci, kártyajáték vagy társas, ez a szabályozott izgalom, izgatottság nagyon jót tesz. Mi szabályozzuk, nincs valós negatív következmény. Nevetés, játékos versenyzés, öröm-érzés jellemzi. Ráadásul magas szintű önszabályozás (kontroll és önkontroll) sajátítható el és gyakorolható általa. Gyerekeknél létezik játékterápia is. A felnőtt idegrendszerének is nagyon fontos. Idegrendszer szintjén a játék is „kevert” állapot, mint a flow. A bolygóideg (vervus vagus) elülső ága, a ventrális vagus felelős a biztonságérzetért, a szociális kapcsolódásért és a nyugodt állapotért. Játék közben ez teszi lehetővé, hogy felszabadultan, szorongás nélkül működjünk együtt másokkal. Játék közben is belép a szimpatikus idegrendszer, hogy energiát biztosítson (izgalom), de a ventrális vagus kontroll alatt tartja ezt az energiát, hogy az ne csapjon át valódi harcba vagy menekülésbe („üss vagy fuss”). A játék valójában egy idegrendszeri edzés, amely javítja a vagus tónusát, segíti az önszabályozást és növeli az érzelmi rugalmasságot, rezilienciát. Ezen kívül csökkenti a kiégés rizikóját, kretívvá tesz és alaposan „beolajozza” a kognitív funkciókat.

3. SZEXUALITÁS, MINT ÉLTETŐ ENERGIA

Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja, a szexualitást nem csupán a nemi aktusra korlátozta, hanem az emberi psziché és az élet alapvető mozgatórugójaként, egyfajta életerőként (libidó) értelmezte. Freud elmélete szerint a szexuális ösztön a teremtő, életben tartó energiák forrása, amely áthatja a mindennapi viselkedést, a kultúrát és a személyiségfejlődést.

Nem csupán a szexuális vágyat jelenti tehát, hanem egy általános életerőt, a növekedésre és kapcsolódásra való törekvést. Freud elméleteit a viktoriánus kor elfojtott társadalmában alkotta meg, ahol a szexualitás tabunak számított, ez is magyarázza a szexuális hangsúlyok felerősödését a klinikai munkájában.

A szexualitás mint teremtő energia nem csupán a fizikai aktusról szól, hanem egy egyetemes életerőről (pránachi vagy libidó), amely minden alkotási folyamat alapja. Ez az energia képessé tesz minket arra, hogy ne csak utódokat, hanem művészetet, ötleteket vagy vállalkozásokat is „világra hozzunk”.

Energiák viszonylatában a köldök alatt található szakrális energiaközpont (Svadhisthana csakra) felelős egyszerre a szexualitásért és a kreativitásért. Ha ez a terület blokkolt, az gyakran alkotói válságként vagy érzelmi fásultságként jelentkezik. A prána áramlását segítő gyakorlatokkal (pl. légzés, flow, testhelyzetek) a szakrális csakra erősíthető.

A tantrában, a keleti hagyományok szerint a szexuális energia (Kundalini) a gerinc tövében lakozik. Tudatos gyakorlatokkal (légzés, meditáció) ez az erő felemelhető, spiritualizálható és a tudatosság tágítására használható.

A mindennapi teremtésben pedig üzemanyagként működik a szexuális energia. Ez az energia adja az életerőt, a lelkesedést és a motivációt a mindennapi feladatokhoz.

Amikor elengedjük a szexualitáshoz tapadó szégyenérzetet, elfojtást, és engedjük, hogy a belső tűz szabadon áramoljon, akkor bármilyen életterületen (legyen az munka, sport, művészet vagy önismeret) képes újat létrehozni, teremteni. Ez a szublimáció, vagyis az a folyamat, amikor a szexuális energiát magasabb rendű, értékes tevékenységbe csatornázzuk át.

Hormonális szinten a szexuális energia, a vitalitás a tesztoszteron, az ösztrogén és a dopamin optimális egyensúlyának eredménye.

Az öröm, mint terápiás eszköz:

  • Érintés, simogatás, csók, szeretkezés, orgazmus: oxitocin (kötődés), prolaktin (ellazulás) és endorfinok (eufória) szabadulnak fel.
  • Az oxitocin csökkenti az amigdala aktivitását (vagyis a félelemközpontot), és serkenti a regenerációt.
  • Az orgazmushoz a vegetatív idegrendszer két ágának összehangolt munkája kell. Az orgazmus a szimpatikus idegrendszer hirtelen, viharos reakciója (pulzusnövekedés, vérnyomás-emelkedés, izomösszehúzódások), amelyet a paraszimpatikus idegrendszer általi ellazulás követ.
  • Pszichésen az „el tudom engedni a kontrollt”, „be tudom fogadni a jót” élmények szükségesek az örömteli szexualitáshoz.

4. HOGYAN LESZ AZ ÖRÖMBŐL FEJLŐDÉS?

Ott motoszkálhat a fejünkben: „Ha csak az élvezeteknek élek és áramlok, sosem érem el a céljaimat.” A tudomány azonban az ellenkezőjét bizonyítja. A kreatív töltődés fázisa nélkülözhetetlen a kognitív fejlődéshez, a teljesítéshez és a magas szintű problémamegoldáshoz.

A fejlődés nem egy egyenes vonal, hanem egy hullámzás. Állomásai:

  1. Feszültség: Adatgyűjtés, tanulás (lifelong learning), jól szervezett munka, fókusz.
  2. Ellazulás: Az elegendő alvás és pihenés mellett az aktív, élményalapú regenerálódás is esszenciális fontosságú. Ha táncolsz, kertészkedsz, szerelmeskedsz, flow-ban vagy, akkor belső fókuszban vagy, belső folyamatokra figyelsz és ellazulsz. Ilyenkor lép működésbe a háttérben a DMN Default Mode Network/alapértelmezett hálózat. A DMN az agy nyugalmi (éber, de nem feladatorientált) állapotában aktív területeinek összessége. Amikor az elme „elkalandozik”, pihen, vagy belső folyamatokra összpontosít. Főbb funkciók: önreflexió, emlékek közt nosztalgiázás, jövőtervezés, társas gondolkodás, empátia (más perspektívájának megértése).
  3. Megértés, amikor minden összeáll, aha-élmény: A megoldás szinte mindig a „lazítás” pillanatában érkezik meg. Futás/séta közben jönnek a legjobb ötletek!

És így tovább. De mindig kell a „belebambulás”, az áramlás, a flow-élmény, a játék, a kikapcsolódás. Anélkül nem lesz tartós, fenntartható a fejlődés és a kiégés esélye is nagyobb. Ha egy folyamatba be lehet kapcsolni az örömöt, sőt, úgy még hatékonyabbak leszünk, akkor miért is hagynánk ki?

Az öröm tehát nem jutalom a munka végén, hanem üzemanyag menet közben. Az a nő, aki táplálja saját örömforrásait, reziliensebbé válik. Nem egy folyamatos hiányállapotból próbál teremteni, hanem a bőség állapotából. Nem hiányból kapcsolódiak, hanem bőségből.

Tekintsünk az örömre, a játékra és a szexualitásra, mint a mentális és fizikai egészség alapköveire. Engedjük meg magunknak a lágyságot, az áramlást. Örömből teremteni hormonálisan és idegrendszeri szempontból is könnyebb.  A lágyság nem egyenlő a gyengeséggel. A víz a leglágyabb elem, mégis képes a legkeményebb sziklát is átformálni, pusztán azáltal, hogy folyamatos áramlásban van.

 

 

Megnézendő
88 megtekintés

Ezek még érdekelhetnek

Oldalak: 11 / 11