Dinamikus egyensúly

Sokszor azt hisszük, az egyensúly azt jelenti, hogy végre minden „a helyére kerül”, és többé semmi nem billent ki minket. Valójában az élet éppen az ellenkezőjéről szól. Az egyensúly nem mozdulatlanság, hanem folyamatos alkalmazkodás.

A természetben minden dinamikus: a légzésünk, a szívritmusunk, a hormonrendszerünk, az érzelmeink. Ahogy egy bicikli sem attól marad egyensúlyban, hogy megáll, hanem attól, hogy halad és közben folyamatosan korrigál, úgy az emberi szervezet és lélek is állandó finomhangolásban létezik.

A biológiában ezt dinamikus egyensúlynak nevezzük. A test nem egy fix pontra törekszik, hanem arra, hogy a változások közepette is képes legyen alkalmazkodni. Ez különösen fontos a női szervezet számára, hiszen a hormonális ciklusok, az életkor, a stressz vagy akár az évszakok is folyamatosan új egyensúlyi állapotokat hoznak létre.

A modern életmód azonban gyakran megakasztja ezt az áramlást. A sok ülés, a krónikus stressz, az alváshiány, a túlzott kontroll vagy a szélsőséges diéták nem támogatják a rendszert, hanem merevvé teszik. A test befeszül, az idegrendszer túlterhelődik, az anyagcsere rugalmatlanná válik. Ilyenkor érezzük azt, hogy hiába próbálunk mindent jól csinálni, mégis fáradtak, nehezek vagy motiválatlanok vagyunk.

A valódi egyensúly nem a tökéletességből születik, hanem a rugalmasságból.

Ebben óriási szerepe van a fasciahálózatnak, az idegrendszernek és az anyagcserének is. A testünk nem különálló alkatrészekből áll, hanem egy intelligens, összekapcsolt rendszerből. A krónikus stressz például mentális feszültséget okoz, rontja a regenerációt és hormonális kibillenésekhez is vezethet. A túlzott kalóriamegvonás vagy a kimerítő edzés pedig könnyen újabb stresszfaktorrá válik, különösen perimenopauza idején.

A tavaszi megújulás ezért nem a büntető szálkásításról kellene szóljon, hanem a rendszer támogatásáról. Az inzulinérzékenység javítása, az erőedzés, a megfelelő alvás, a cirkadián ritmus tisztelete és az idegrendszer szabályozása sokkal mélyebb változást hoz, mint a szélsőséges módszerek.

És ugyanez igaz pszichés szinten is.

A lelki egyensúly sem azt jelenti, hogy nincs stressz az életünkben és egy állandó harmóniában létezünk, hanem azt, hogy képesek vagyunk érzelmileg “kilengeni”, majd visszatalálni a középpontunkhoz. A középkorú nők egyik legnagyobb kihívása ma a folyamatos megfelelés a különböző szerepeinkbenés: helytállás a munkában, családban, kapcsolatokban, miközben gyakran saját maguk maradnak utoljára.

Ilyenkor az öngondoskodás is újabb feladatnak tűnik.

A reziliencia fejleszthető. A tudatos jelenlét, a testérzetek figyelése, a támogató közösségek, az önmagunkkal való kapcsolat újraépítése mind segítenek abban, hogy ne csak túléljünk, hanem valóban jól legyünk a saját életünkben. Mert végső soron a kisugárzás sem pusztán esztétikai kérdés. Sokkal inkább annak a jele, hogy a test, az idegrendszer és a belső világunk újra együttműködik.

A dinamikus egyensúly nem egy végállapot. Inkább egy belső mozgás, egy folyamatos visszatalálás önmagunkhoz. És talán éppen ez az egészséges életmód legmélyebb lényege.

Erről szól a workshop két előadása sokkal mélyebben, részletesebben.